A Leningrádi kódex

A Leningrádi kódex kivételes helyet foglal el a héber nyelvű Ószövetség-kéziratok között, mivel az ezernyi kézirat közül ez az általunk ismert Ószövetség legrégebbi teljes héber–arámi szövegét tartalmazó kódex.

A 491 fóliónyi – tehát a legnagyobb könyvformában közel ezer oldalas – kötetet a Szentpétervári Állami Könyvtárban, a Firkovics-gyűjteményben őrzik 1862 óta. (A bevett Leningrádi kódex elnevezés 1937-ből származik, amikor a várost már Leningrádnak nevezték. Mint köztudomású a Szovjetunió felbomlása után nem sokkal ismét Szentpétervár lett a város neve.) A kódexet az egyiptomi Kairóban másolta egy Smuél ben Jákóv nevű másoló – amint a kódex egyik oldalán látható hatágú csillag, azaz Dávid pajzsa közepén olvasható – Mevorák ha-Kohén ben Joszéf megrendelésére. A hatalmas munkát a teremtés 4770. évében, Sziván hónapban fejezte be, vagyis a keresztyén időszámítás szerint 1010 kora nyarán.

Végül a kódex utóéletéhez tartozik két fontos adat. Elsőként az, hogy 1937-ben a század világhírű hebraistájának, Paul Kahlénak a javaslatára a bibliatudósok és diákok által használt héber nyelvű Ószövetség-kiadás, a Biblia Hebraica alapjául a Leningrádi kódex szövegét választották. Tehát több mint hetven éve ez a héber nyelvet tanulók és művelők számára a héber nyelvű Biblia. Másodsorban pedig fontos mérföldkő, hogy 1990 májusában – köszönhetően a gorbacsovi Glasznoszty szellemiségének – egy négy főből álló amerikai tudóscsoport lefényképezhette a majd ezeréves kódex teljes szövegét, amit 1998-ban egy amerikai és egy holland kiadó közös vállalkozásaként ki is adtak.

Ennek az értékes fakszimile kiadásnak egyik példányát a Baptista Teológiai Akadémia egykori tanára, Kirk E. Lowery professzor a megjelenés évében intézményünk könyvtárának ajándékozta. (LL)